Stanyó Tóth Gizella: Békességben elbizonytalanodva. - Magyar Szó, 1990. VII. 15, 7.
A társadalmi és a gazdasági gondok feltornyosulása súlyosbítja az ország biztonsági helyzetét, hallottuk a minap a Tartományi Harcosszövetség Elnökségének ülésén is (...)
De azért a napi politikai események értékelése sem maradhatott el, konkrétan a Szerb SZK-ban lezajlott referendum és ennek kapcsán a magyarok állásfoglalása és a VMDK szerepe.
A köztársasági referendum eredményei a reális helyzetet tükrözik Szerbiában, mon
dták többen is. Nikola Božiæ szerint ha valakinek eddig nem volt világos, hogy még mindig nem egységes a köztársaság, akkor most világos lett elõtte. Egy párt, például a VMDK, nyíltan ellenszavazásra szólította fel a magyarokat Vajdaságban. A Petõfi brigád harcosai ezt nem nézhetik ölbe tett kézzel. Kecskés Mihály viszont szükségesnek tartotta elmondani aggodalmát, annak jogán is, hogy testvérei közül harmadmagával indult el a népfelszabadító háborúba, amelyben egy fivére elesett. Hangsúlyozta, hogy a közelmúltban békességben, valóban testvériségben és egységben élt kis városának, Kanizsának a lakossága. Attól függetlenül, hogy fõleg - 83-85 százalékban - magyar lakta település. Még Ferenc József idejébõl is példázott: Kanizsa polgármesterét ugyanis mindig úgy választották meg, hogy egy mandátumban magyar, a másikban pedig szerb volt. De ha valaki közülük általános népszerûségnek örvendett, a következõ mandátumban újraválasztották. Függetlenül attól, hogy a másik nemzetiség lett volna soron...Ebben a helyze
tben jómaga, aki valóban hazájának érzi ezt a térséget, hiszen õseivel együtt itt született, elbizonytalanodott, és a Vajdaságban élõ magyarok többségével együtt aggódik a következmények miatt. Szerinte ugyanis nem a VMDK felhívása hatott döntõen a vajdasági magyarok szavazására, hanem két törvény: a korábban meghozott oktatásügyi és a társadalmi vitán levõ írás- és nyelvhasználati törvény, valamint az, hogy néhány helységben megjelent a "halál a magyarokra" felirat (...)
